Ünnep és emlékezés
József Attila születésnapja, vagyis április 11., 1964 óta a Magyar Költészet Napja. Ez alkalomból Salgótarjánban is megemlékezést tartottak a költő nevét viselő Művelődési és Konferencia Központban, ahol rövid kulturális műsor után Székyné dr. Sztrémi Melinda tartott ünnepi beszédet. A polgármester szerint József Attila születési és halálozási dátumait akár meg is fordíthatnánk: - akkor született meg országosan, amikor Balatonszárszón kiállították róla a halotti bizonyítványt – mondta, majd hozzátette: - Életművének elemzői szerint a kor-és pályatársak többsége csak a költő halálakor döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott az egyébként zavarba ejtően sokféle hangot megszólaltató, ezért gyakran félreértett, posztumusz felfedezett zseni.
A polgármester kifejtette, hogy a költészet egy megfoghatatlan dolog, amely egyszerre lágy és kegyetlen, őszinte és meseszerű, valós és valótlan, érthető és átláthatatlan, vagyis emberi mértékkel kifejezhetetlen. A költő nem különb, mint a többi ember, csak más. Sorsa felfogni minden fájdalmat, észrevenni és megszenvedni az összes rosszat, amit a világ elfelejt. Végül Székyné dr. Sztrémi Melinda elmondta: - Szükségünk van költőkre, hogy szeressenek, aggódjanak értünk, hogy utat mutassanak, meghaljanak velünk és megsirassanak bennünket. És nekik is szükségük van ránk, mert barátok nélkül az ember árnyék csupán.
A polgármesteri köszöntő után a jelenlévők egy vers erejéig megemlékeztek negyvenhat éves korában, április harmadikán elhunyt Marschalkó Zsolt íróról. Végül a művészetkedvelők elhelyezték koszorúikat a József Attila domborműnél és a Fő téri Radnóti szobornál. A költészet napi műsor Szarka Gyula Alku című zenés játékával zárult a Művelődési Központ színháztermében.
