Magasztosan dühös, mélykék égbolt leple öltöztette gyászba a Somoskői Vár lábánál elterülő Petőfi Ligetet október hatodikán este. Tizenhárom gyász-szalagos nemzeti lobogó jelezte az aradi tábornokok méltóságát, a romantikus szökőkútból kialakított posztamensen elhelyezett kardok és rózsa a tiszteletadást, a földbe szúrt fáklyák a történelem viszontagságit méltatták hirdetni. Ezek a benyomások támadtak bennem megérkezvén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett tábornokok emlékére szervezett városi rendezvényre. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester beszédében emlékeztetett, hogy a vértanúvá lett tábornokok elmenekülhettek volna, de hűek maradtak esküjükhöz, és bátor kiállásuk évszázadokkal később is példa az utókor, a mai ember számára. „Hősiességük hatalmas erkölcsi erőt ad hosszú századokra a magyar nemzetnek. Olyan erkölcsi erőt, mely megmaradásunknak egyik legbiztosabb talpköve.” – mondta a városvezető, majd kitért arra is, hogy miért fontos a Salgótarjánban a hétfő esti megemlékezés: most először emlékszünk közösen, városi rendezvényen az Aradon kivégzett és mártírhalált halt tábornokokra. A polgármester beszédét követően zenészek, előadóművészek, pedagógusok és diákok közreműködésével idézték fel az 1849. október 6-i kivégzéseket. A Vertich Színpadstúdió és a József Attila Művelődési és Konferencia Központ összefogásával megkomponált műsor megható dramaturgiai erővel hatott a közönségre, akik a zárásként felcsendülő kórushoz csatlakozva, katonaindulókat énekelve, fáklyákkal kezükben indultak a Petőfi kunyhóhoz, ahol virágokkal és koszorúkkal tisztelegtek a szabadságért szintén véráldozatot hozott költő képe előtt.
2008. november 1., szombat
Főhajtás a vértanúk előtt
Városi megemlékezés a Petőfi Ligetben
Magasztosan dühös, mélykék égbolt leple öltöztette gyászba a Somoskői Vár lábánál elterülő Petőfi Ligetet október hatodikán este. Tizenhárom gyász-szalagos nemzeti lobogó jelezte az aradi tábornokok méltóságát, a romantikus szökőkútból kialakított posztamensen elhelyezett kardok és rózsa a tiszteletadást, a földbe szúrt fáklyák a történelem viszontagságit méltatták hirdetni. Ezek a benyomások támadtak bennem megérkezvén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett tábornokok emlékére szervezett városi rendezvényre. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester beszédében emlékeztetett, hogy a vértanúvá lett tábornokok elmenekülhettek volna, de hűek maradtak esküjükhöz, és bátor kiállásuk évszázadokkal később is példa az utókor, a mai ember számára. „Hősiességük hatalmas erkölcsi erőt ad hosszú századokra a magyar nemzetnek. Olyan erkölcsi erőt, mely megmaradásunknak egyik legbiztosabb talpköve.” – mondta a városvezető, majd kitért arra is, hogy miért fontos a Salgótarjánban a hétfő esti megemlékezés: most először emlékszünk közösen, városi rendezvényen az Aradon kivégzett és mártírhalált halt tábornokokra. A polgármester beszédét követően zenészek, előadóművészek, pedagógusok és diákok közreműködésével idézték fel az 1849. október 6-i kivégzéseket. A Vertich Színpadstúdió és a József Attila Művelődési és Konferencia Központ összefogásával megkomponált műsor megható dramaturgiai erővel hatott a közönségre, akik a zárásként felcsendülő kórushoz csatlakozva, katonaindulókat énekelve, fáklyákkal kezükben indultak a Petőfi kunyhóhoz, ahol virágokkal és koszorúkkal tisztelegtek a szabadságért szintén véráldozatot hozott költő képe előtt.
Magasztosan dühös, mélykék égbolt leple öltöztette gyászba a Somoskői Vár lábánál elterülő Petőfi Ligetet október hatodikán este. Tizenhárom gyász-szalagos nemzeti lobogó jelezte az aradi tábornokok méltóságát, a romantikus szökőkútból kialakított posztamensen elhelyezett kardok és rózsa a tiszteletadást, a földbe szúrt fáklyák a történelem viszontagságit méltatták hirdetni. Ezek a benyomások támadtak bennem megérkezvén az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégzett tábornokok emlékére szervezett városi rendezvényre. Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester beszédében emlékeztetett, hogy a vértanúvá lett tábornokok elmenekülhettek volna, de hűek maradtak esküjükhöz, és bátor kiállásuk évszázadokkal később is példa az utókor, a mai ember számára. „Hősiességük hatalmas erkölcsi erőt ad hosszú századokra a magyar nemzetnek. Olyan erkölcsi erőt, mely megmaradásunknak egyik legbiztosabb talpköve.” – mondta a városvezető, majd kitért arra is, hogy miért fontos a Salgótarjánban a hétfő esti megemlékezés: most először emlékszünk közösen, városi rendezvényen az Aradon kivégzett és mártírhalált halt tábornokokra. A polgármester beszédét követően zenészek, előadóművészek, pedagógusok és diákok közreműködésével idézték fel az 1849. október 6-i kivégzéseket. A Vertich Színpadstúdió és a József Attila Művelődési és Konferencia Központ összefogásával megkomponált műsor megható dramaturgiai erővel hatott a közönségre, akik a zárásként felcsendülő kórushoz csatlakozva, katonaindulókat énekelve, fáklyákkal kezükben indultak a Petőfi kunyhóhoz, ahol virágokkal és koszorúkkal tisztelegtek a szabadságért szintén véráldozatot hozott költő képe előtt.
